Húsvéti bele a lecsóba

Március végén elérkezettnek láttuk az időt, és ünnepélyesen megnyitottuk a túraszezont! Itthon még semmi jele sem volt annak, hogy a tél egyszer csak tavaszba csavarodna.

Alaposan felkészültünk hát az útra, Lali még hóláncot is Vaterázott izibe (Erről a hóláncról derült ki később, hogy olyan mint a zsiráf). Pénteken reggel az Inkó elől indultunk szokás szerint, összesen három autóval. Sándorunk a megmondhatója, hogy időben sikerült elindulnunk, mindenesetre a tavaszhoz képest nem késett ő sem. Az odaút sima volt, egy hűtőcsőbilincs meghúzása után a Nissan is egyre kevésbé hasonlított gőzmozdonyra.

A belényesi út kátyúit mi már fel sem vesszük, volt már rosszabb is, és az időjárás is sokkal szebben alakult, mint számítottuk. Legalábbis sziklák nem potyogtak egy darabig.

A szállás most az Aló völgyében volt, Marikánál. Tartottunk a hideg, vizes időtől, gondoltam este jól fog esni a szauna.
Még aznap a szállásról terveztünk egy rövid túrát, a Phaeton vízeséshez, ami persze csak akkor rövid, ha a patak mosta úton jó 10 km-t kocsikkal is meg tudunk tenni. Meglepetésünkre az út teljesen jól le volt gyalulva, így azt sem vettük észre, mikor a vége felé lévő fahídon átrepesztettünk. Ezen a hídon még gyalog sem szeretek átmenni. Itt kénytelenek voltunk lerakni a kocsikat, az úton keresztbe dőlt fák miatt, de a gyalogösvény feljárata egyébként is csak pár száz méterre volt már. Az eső szakadt, de a Phaeton így még gyönyörűbb volt. A túrát Szücsiék eperpálinkája koronázta meg. No ilyet még tényleg nem ittunk. Aztán meg nem eleget.

Az eső egész éjjel szakadt így még reggel is kérdéses volt merre megyünk másnap. Végül ahogy felszakadoztak a felhők, elindultunk a Galbena felé. Az aló, amiben előző este szauna után fürödtünk, teljesen megvadult. A Köves Körös is hozott mindent, a sárgás színén is látszott, hogy a Galbena alaposan tele lehet. Így is volt. Megpróbáltam én alulról feljutni az Eminenciás vízeséshez, próbálkozni is kár volt. Végül a kitörés felől közelítettük meg.